Ismerd meg Tomi és Zsuzsi meséjét

Zsuzsi első osztályba készült.

Az óvodában már nagyon-nagyon várta az iskolát, de félt is tőle. Félt az új tanító nénitől, az ismeretlen gyerekektől, és hogy meg tud-e majd felelni minden feladatban.

Volt egy barátja a szomszéd házban, Tomi, aki egyidős volt vele, és szintén az iskolába készült. Nyáron sokat játszottak együtt.

Tomi nagyon szerette a madarakat figyelni.

Mindig lenyűgözte őt csicsergésük, ahogy önfeledten repdestek egyik ágról a másikra. Sokszor adtak hangos füttykoncertet a napsütésben. Ilyenkor Tomi a fák árnyékában meghúzódva, távcsővel a kezében figyelte őket, és ámulva hallgatta a gyönyörű trillázást. Mindig nagyon jókedvű lett tőlük, és arra gondolt, hogy a madarak Isten legcsodálatosabb teremtményei, akik madárfüttyükkel Őt dicsérik.

Hamarosan Zsuzsit is beavatta titkos megfigyelésébe, és onnantól kezdve minden nap együtt csodálták az aranyos kis madarakat.

Zsuzsi a nyár végéhez közeledve azonban egyre szomorúbb lett.

Nem volt kedve semmihez. Nem akart már Tomival sem játszani, még a madarakra sem volt kíváncsi.
Tomi nem értette, mi baja lehet, ezért megkérdezte:
– Mi van veled, Zsuzsi? Miért vagy ilyen rosszkedvű?
Zsuzsi először tétovázott, mit mondjon. Félt felfedni titkát. Vajon mit fog szólni Tomi?
– Háááát, mindjárt kezdődik az iskola, és nagyon félek tőle. Nem akarok iskolába menniiii! – közben még az iskolatáskáját is elhajította.
– Tényleg félsz a sulitól? – Zsuzsi megijedt. Most biztosan ki fogja nevetni őt. De Tomi így folytatta:
– Képzeld, én is féltem tőle.
– Nem is látszott rajtad! – csodálkozott Zsuzsi.
– Igen, mert van, akitől segítséget kapok a félelmeimben!
– Tényleg? Kitől? – kérdezte Zsuzsi.

Tomi ezt felelte:

– Anyukámtól nemrég kaptam egy Imadárkát. Azt mondta, hogy ez a madárka segít nekem abban, hogy hogyan beszélgessek Istennel, és hogy megtanuljam, Isten velem van, ha félek, ha szomorú vagyok, ha öröm ér – tehát mindig!
– Hogyan segít neked ebben az Imadárka?
– Nagyon egyszerű: a madárka csőre, szeme, szárnya mutatja nekem, hogy mikor mit kell mondanom.
– Tomi! Szeretném én is megtanulni a helyes imádságot, és megismerni Istent, mert látom, hogy te nem félsz semmitől, mindig nyugodt és jókedvű vagy!
– Nagyon szívesen segítek! Én már minden nap az Imadárkával imádkozom esténként, amikor lefekszem. És képzeld! Még anyu és apu is velem imádkoznak. Figyelj csak! Így kell használni Imadárkát!

Nézz a csőrére vagy fogd meg a kezeddel a csőrét!

A csőr arra emlékeztet, hogy dicsérd Istent, és köszönj meg mindent neki, ami azon a napon történt veled, és örülsz neki. A madárka a csőrével dicséri Istent, amikor csicsereg, te pedig a száddal, amikor imádkozol. Ha így teszel, akkor eszedbe jut, hogy Isten milyen hatalmas és nagyszerű!

Most nézz az Imadárka becsukott szemecskéire!

Arra figyelmeztetnek, hogy gondold végig, milyen rossz dolgokat tettél azon a napon, amivel másokat vagy Istent megbántottad. Például anyukádnak nem fogadtál szót, elfelejtettél házi feladatot készíteni, vagy csúnyán beszéltél osztálytársaddal, sok minden lehet. Kérj bocsánatot ezekért Istentől, és Ő megbocsátja.

Végezetül fogd meg az Imadárka szárnyacskáit!

Rakd őket kérő helyzetbe, hiszen mozgatható a szárnya! Ez arra emlékeztet minket, hogy kérhetünk Istentől önmagunknak és másoknak is bármit, ami Istennek is nagyon tetszik.